A 71. Kanizsai Írótábor egyik legszebb pontja az, amikor átadják a Vándorkulacsot. A három napot ez a pillanat zárja, melyben mindenki ugyanúgy örül a díjnak, mint az, aki kapja. Idén a tábor utolsó napja szombatra esett, amikor délelőtt a magyarkanizsai Art Kávézó teraszán, meghitt hangulatban idézték fel Sinkovits Péter és Bogdán József emlékét. Mindketten oszlopos tagjai voltak a Kanizsai Írótábornak, visszajáró vendégei, sőt inkább hazajárók voltak.
Sinkovits Péterre és Bogdán Józsefre emlékeztek (Puskás Károly felvétele)
A beszélgetésben részt vett Virág Ibolya, Gruik Ibolya, Beszédes István Verebes Ernő. A személyes történeteket, visszaemlékezéseket sem mellőző délelőtt folyamán aztán még többen osztották meg megmosolyogtató vagy éppen kevésbé mosolyra okot adó közös pillanataikat a két író kapcsán.
Beszédes István elmondta, hogy a jelenlevők közül mindenkinek vannak emlékei úgy Sinkovits Péter, mint Bogdán József személyével, melyek emlékképekké válnának. Hozzájuk méltó irodalmi hangvételű megemlékezéssé vált a délelőtt, ugyanakkor a két emberre jellemező közvetlenség is tapintható volt. Mintha a hallgatóság között ültek volna.
Virág Ibolya is személyes emlékeit osztotta meg, magával ragadó mesélésével szinte megidézte az elmúlt pillanatokat. Mindketten a harmónia és a béke megtalálását tűzték ki célul. Az Etnopolisz se maradhatott ki az emlékek felidézéséből.
Gruik Ibolya szerint Sinkovits élete is az úton levésről, útkeresésről szólt, Bogdán Józsefről pedig személyes, megható történetét osztotta meg.
A Vándorkulacsot Dr. Silling István kapta (Puskás Károly felvétele)
A résztvevők mindannyian ismerték mindkét, maguk után nagy űrt hagyó embert, így a visszaemlékezés őszinte és megható volt, ami után már csak az maradt hátra, hogy átadják az Írótábor díját, a Vándorkulacsot. A 2023-as évben Dr. Silling István lett a jutalmazott, aki úgy fogalmazott, hogy amikor már azt hitte, hogy több díjat nem is kap, az első írótáboros részvétele után nagy öröm és megtiszteltetés, hogy őt találták érdemesnek a Vándorkulacsra, és úgy érzi magát, mintha újra felfedezték volna.
